Urak és játékosok

2007 április 30. | Szerző: fullpanic |

 Szerző: Joanne Harris
 Cim: Urak és játékosok
 Korhatár: –

Mindenki volt már egyszer diák; egy szerencsésebb, vagy egy kevésbé szerencsésebb fajtából.
Mert ugyebár legalább egyszer mindenki vét; a kihágások büntetéssel járnak, és akiknek nem kedvez Fortuna, azt el is kapják.
De mi van, ha mégse? Ha a szigorú tiltás csak egy elnyűtt tábla, és igazából senki sem kaphat rajta?Csakhogy a kihágások ugyanúgy, mint a drog vagy az alkohol, szenvedéllyé válhatnak. Egy idő után már semmi sem számit. Minél nagyobb bajt csinálsz, annál jobban élvezed…

Történetünk szinhelye a St. Oswald fiúgimnázium. Egyszerre fut a múlt és a jelen cselekménye, fejezetenként váltva egymást, melyekben lassanként kibontakozik egy barátságra és szeretetre éhes gyerek ,,játéka”, és egy veterán tanár, Mr. Straitley mindennapjai. Az iró a múltba csal bennünket, hogy megérthessük a jelen cselekedeteit. Hogy megérthessük egy bosszúra éhes, újonc tanár gondolatmenetét…
Miközben bepillantást nyerhetünk egy szigorú gimnázium hétköznapjaiba, megismerkedünk egyik főszereplőnkkel, Pinchbeck – kel, és annak a rajongásig, sőt még annál jóval tovább is szeretett barátjával, Leon – nal. Ám barátságuk egy igen nagy hazugságon alapszik, amely történetük tragédiájához vezet, amit azonban Pinchbeck képtelen elfogadni. A baleset egyetlen okozójának Mr. Straitley – t tartja, igy hát sok esztendő után tanárként tér vissza a gimnáziumba, hogy bosszúját beteljesitse…
Ez az a pont, mely összefűzi a jelen és múlt cselekményeit, és már – már brutális kihágásokat visz az unalmas St. Oswaldba…

“Soha nem voltam még olyan iskolában, ahol ne fordult volna elő egy-két jól titkolt szégyenletes esemény: erőszak, zsarnokoskodás, a tanárok befeketítése, kisebb-nagyobb fajsúlyú bűncselekmények, váratlan halálesetek, családi válságok, drog-, ital- vagy szexuális jellegű kihágások. S mindez azért, mert sokan tanulnak és élnek az iskola falai között, és az iskolaév során van, hogy magasra csap a nyugtalanság, tombolnak a hormonok, meg kell küzdeni a ránk nehezedő nyomással, a bizonytalansággal, a vizsgák miatti szorongással, a vad lelkesedéssel, a veszélyes kísérletezésekkel vagy a mardosó kétséggel. Az iskoláskor mély nyomokat hagy mindannyiunkban. Abban az életkorban kezdődnek legtovább tartó barátságaink. Akkor ejtik rajtunk a legmélyebb sebeket. És néha történik valami, ami örökre elkísér, amelynek emlékétől nem szabadulunk, és ami évekkel később erőszakos cselekedetbe torkollik.
Ez nem egy igaz történet.
De az is lehetett volna” – Joanne Harris.