A felolvasó
2009 szeptember 5. | Szerző: fullpanic |
Szerző: Bernhard Schlink
Cim: A felolvasó
Kate Winslet végre megkapta a régóta vágyott Oscar bácsit, “A felolvasó” – ban nyújtott alakitásáért. Hanna karakterét valóban nem túl egyszerű eljátszani, hisz a magát erősnek és magabiztosnak mutató nő, súlyos önbizalomhiányban szenved; súlyos titka miatt alcsonyabbrendűnek tartja magát a többi embernél.
A felolvasó nem csak egy fiatal srác első szerelmi történetét ossza meg velünk, hanem felveti a kérdést, hogy mi az a határ, amelyen belül vállalnia kell az embernek a felelősséget.
Michael Berg szinte gyerekként ismerkedik meg első barátnőjével, a nála több mint tiz évvel idősebb Hannával, akivel szenvedélyes kapcsolatot folytatnak; őt idézve, a kapcsolat elején kölcsönösen kihasználták egymást, ám később megtanulták, hogyan billentsék nagyjából egyensúlyba a kéréseket, vágyakat. A kapcsolat szomorú véget ér, ám a szakitást nehezen feldolgozó Michaelnek nem ez volt az utolsó alkalma, hogy találkozott a nővel. Egyetemista korában – jogot tanul – pereken vesz részt, és egy ilyen alkalommal az egyik vádlott személyében felismeri Hannát. Súlyos a vád: náci koncentrációs tábor felügyelőnőjeként egy csapat zsidó nőt szándékosan hagyott a tűz martalékává válni, egy templom kigyulladásakor. Azt állitja, csak parancsot követett; de ez vajon felmenti – e a felelősség alól? Volt – e vajon más lehetősége is, amellyel megmenthette volna a csapatnyi nőt, vagy ezzel a saját életét sodorta volna veszélybe?
Háborúban mindent szabad?
Egy könyv a náci borzalmakról, de leginkább az első szerelemről, az ember megvezetéséről, primitivitásáról és a felelősség – vállalásról és – vonásról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A válaszok benne vannak a könyvben, vagy az olvasóra bízza?
Természetesen megtudjuk, hogy Hannát elitélik – e vagy sem, de az erkölcsi kérdésekre tulajdonképpen nem lehet egyöntetű választ adni, mint ahogyan ez a könyv sem mondja ki nyiltan, hogy ha háború van, ölj bátran. A történet pont arra szolgál, hogy az ember gondolkodjon el rajta, vajon meddig lehet elmenni? Hol van az a határ, amin túl már minden cselekedet bűnnek számit? Erről szerintem mindenkinek megvan a maga véleménye. És ez nem jelenti azt, hogy az adott helyzetben úgy is tenne. Elvégre sok mindent elgondolunk, és mégis másképp cselekszünk…