Tizezer könnycsepp
2009 szeptember 14. | Szerző: fullpanic |
Szerző: Elizabeth Kim
Cim: Tizezer könnycsepp
Hát, mostanában nem túl sok vidámságot olvastam; sajnos ez a könyv sem nevettetett meg túl sokszor.
De megigérem, legközelebb valami felviditót szerzek be
Elizabeth Kim édesanyjával kettesben, szegénységben élt Koreában – de boldogan. Élete további mozaik darabjaira ez már nem mondható el.
Édesanyja halála után a kislány árvaházba kerül, ahol majdhogynem állatok módjára vannak tartva, majd ezt követően örökbe fogadói otthonában ismerkedhet meg az Újvilággal. Kim Amerikában nemcsak amiatt kerül szorult helyzetbe, mert egy árva 
kukkot sem beszél az ottani nyelven, de keresztény hivőnek sem első. A megszállott mostohaszülők azonban mindent elkövetnek, hogy a kislányból a ,,Krisztus fájdalmaiban legtöbbször osztozható”, szerény, alázkodó hivő legyen, mégha ehhez agressziv módszerek is kellenek. Verések, szurkálódó szavak, rosszmájú megjegyzések – csupán ezeket kapja a lassan tinédzserré cseperedő lány, aki egyre nagyobb önbizalomhiányban szenvedve lassacskán elvesziti egyéniségét.
Ez a könyv remekül bemutatja, miként lehet teljesen elnyomni egy embert, teljesen kiirtva az eredeti személyiségét – miként lehet ,,szörnyet” teremteni. Ez a regény nemcsak arra döbbent rá, hogy a lelki bántalmak bizony sokkal súlyosabbak tudnak lenni, mint a fizikaiak, hanem arra is, mennyire törékeny az emberi lélek, és milyen vékony húron egyensúlyozik, amely bármikor elszakadhat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ez a könyv nagyon jó lehet, felkeltetted az érdeklődésem, és nagyonis aktuális,mivel túl sok ilyen személyiség nélküli ember él. Mutat valami gyógyulásra való utat, aki ilyen lett?
Rosszul fogalmaztam, kijavítanám. Mutat valami kiutat, vagy esélyt, utat a gyógyulásra annak, aki ilyen lett, vagy ilyen helyzetbe került?
A nő, akiről a történet szól, a mai napig képtelen volt kilábalni a szenvedés mocsarából. Nem szűnt meg az önutálata, az önbizalomhiánya, sőt, az a gondolata sem, hogy meg sem érdemli, hogy a világra jött. Úgy gondolom, csak olyan embereknél van kiút, akiket nem gyermekkoruktól kezdve ér megalázás és lekezelés. Kitartással és folytonos küzdéssel fel lehet állni a legnagyobb bukást követően is. De mint már emlitettem ,más a helyzet az olyan embereknél, akik már gyermekkorban átélték a borzalmakat. A gyerekkorban történtek egy életre meghatározzák az ember gondolkodását és viselkedését. Erre nagyon jó példa a ,,Hannibal ébredése” c. könyv. Nemsokára ennek is megirom az ismertetőjét.