Szellemlány

• fullpanic
• 2010. március 15. hétfő

Szerző: Torey Hayden

Cim: Szellemlány

Torey Hayden az évek során elsajátitotta, hogyan férkőzhet a gyermekek bizalmába. Nemcsak a tanulmányai, de empátiája és türelme is segitette őt mindebben. Ezúttal egy kisegitő osztály kerül a keze alá, ahol habár a gyerekek létszáma igen alacsony (négy fő) , azok betegségük és aktivitásuk miatt túltesznek egy nagyobb csoporton is.

Érdekes, kedves gyerekekkel ismerkedhetünk meg ebben a regényes formátumban megirt igaz történetben. Egy izgága indiánfiú, egy autista srác, egy beszélni nem tudó, csupán makogó hangokat kiadó fiú és egy görnyedt hátú, állitólag jó ideje nem kommunikáló lány alkotja az osztályt. A regény a legutóbbit állitja középpontba, és annak problémáját próbálja meg kibontani.

Főhősnőnk ráveszi a kislányt, hogy szóra nyissa száját, ám ezzel Hayden egy hihetetlenül kusza gombolyag fonalát ragadta a kezébe. Eltelik egy kis idő, mig beindulnak az események, és lassacskán egyre több információ jut a felszinre. Az oldalak fogyatkozásával egyre értetlenebbül áll az olvasó a történtek előtt, és még maga a szakember sem tudja, hogy mi az, amit elhihet a Jadie nevezetű kislány elmondásából, és mi az, ami csupán az elméje szüleménye. Fantáziájával szinesitett mondanivalójában borzalmas mozzanatok elevenednek meg; a pszichiáternő csupán találgatni tud: sátánizmus, szexuális erőszak? És e rengeteg szóból, mi az, ami a valóságot adja vissza, és mi az, ami csupán a tévé közvetitése által vert fészket a kislány fejében?

Vontatottság, néha már – már idegtépő találgatások kuszasága jellemzi e könyvet, amit valóban csak annak ajánlok, akit érdekel a gyermekpszichológia, a gyermeki gondolkodás, és a lélek mélysége.