A mobil

2010 március 16. | Szerző: fullpanic |

Szerző: Stephen King
Cim: A mobil

Habár nem vagyok nagy Stephen King rajongó hosszú, vontatott regényei miatt, ám ezúttal valódi szórakozást nyújtott ezzel a történettel.
Az olvasónak nem kell hosszú bevezetéssel küszködnie; a cselekmény már az első tiz – tizenöt oldal után beindul, és anélkül, hogy egy pillanatra is elunnánk, halad végig egészen a végkifejletig, melyet a 450. oldal körül ér el.

A regény lapjain megelevenedik Clay Riddell, grafikus harca a hirtelen és radikálisan megváltozott világban. Miután a mobiltelefon használók agyát mondhatni teljesen kimossák, és az összes emlékeiktől megfosszák, járkáló zombik módjára vetik magukat az épen maradt emberekre, s pusztitják a várost. Csakhogy az állatias viselkedés fokozatosan vált át levitációba és telepátiába, miközben az agymosottak csapatokba tömörülve üldözik az embereket. A változás egyre hihetetlenebb méreteket ölt, s az új ,,faj” ereje szó szerint megrengeti a földet.

A regény nem csakhogy véres jelenetkben dúskál, de felvet egy súlyos gondolatot: ha az embert kizökkentik a kényelméből, a megszokott környezetéből, helyzetéből, vajon képes – e megtartani kulturáltságát, emberségessét, vagy a radikális változás visszaveti őt az ősi állapotokba, hogy alárendelje magát ösztöneinek és gyilkos indulatainak? Valóban csupán vékony húrokon himbálóznak a társadalmi, emberi törvények, melyek ahhoz szükségesek, hogy az emberek megférjenek egymás mellett? A változással nem csak az ,,új faj” kezd pusztitásba, hanem a tomboló anarchiában az emberek is éppúgy kiveszik a részüket. Itt az ideje, hogy megpillantsuk a másik oldalt is: ezúttal nem csak a külső ellenséget ismerhetjük meg, hanem a belső ellenség fenyegetéséről is többet tudhatunk meg.