A mobil

2010 március 16. | Szerző: fullpanic

Szerző: Stephen King
Cim: A mobil

Habár nem vagyok nagy Stephen King rajongó hosszú, vontatott regényei miatt, ám ezúttal valódi szórakozást nyújtott ezzel a történettel.
Az olvasónak nem kell hosszú bevezetéssel küszködnie; a cselekmény már az első tiz – tizenöt oldal után beindul, és anélkül, hogy egy pillanatra is elunnánk, halad végig egészen a végkifejletig, melyet a 450. oldal körül ér el.

A regény lapjain megelevenedik Clay Riddell, grafikus harca a hirtelen és radikálisan megváltozott világban. Miután a mobiltelefon használók agyát mondhatni teljesen kimossák, és az összes emlékeiktől megfosszák, járkáló zombik módjára vetik magukat az épen maradt emberekre, s pusztitják a várost. Csakhogy az állatias viselkedés fokozatosan vált át levitációba és telepátiába, miközben az agymosottak csapatokba tömörülve üldözik az embereket. A változás egyre hihetetlenebb méreteket ölt, s az új ,,faj” ereje szó szerint megrengeti a földet.

A regény nem csakhogy véres jelenetkben dúskál, de felvet egy súlyos gondolatot: ha az embert kizökkentik a kényelméből, a megszokott környezetéből, helyzetéből, vajon képes – e megtartani kulturáltságát, emberségessét, vagy a radikális változás visszaveti őt az ősi állapotokba, hogy alárendelje magát ösztöneinek és gyilkos indulatainak? Valóban csupán vékony húrokon himbálóznak a társadalmi, emberi törvények, melyek ahhoz szükségesek, hogy az emberek megférjenek egymás mellett? A változással nem csak az ,,új faj” kezd pusztitásba, hanem a tomboló anarchiában az emberek is éppúgy kiveszik a részüket. Itt az ideje, hogy megpillantsuk a másik oldalt is: ezúttal nem csak a külső ellenséget ismerhetjük meg, hanem a belső ellenség fenyegetéséről is többet tudhatunk meg.

Battle Royale-van rosszabb az iskolánál

2007 január 6. | Szerző: fullpanic

 Cim: Battle Royale
Szerző: Takami Kósun
Korhatár: 18

A regény alaptörténete és gondolatmenete igen csak hasonlit ,,A legyek ura” cimű könyvhöz. Ám a 15 – 16 éves fiatalok itt nem egy baleset következtében kerülnek egy elhagyatott szigetre, hanem szándékosan szállitják őket a ,,játék” szinhelyeként szolgáló helyre. A gimnazista osztály tanulóinak szembesülniük kell a kegyetlen játékszabályokkal: a cél, hogy a ,,játék” kezdetén kézhez kapott fegyverrel (amely esetenként balta, gépfegyver, de akár kanál is lehet) lemészárolják egymást, mig végül csak egy fiatal marad életben. Takami Kósun nagy fantáziával alkotta meg ezt a könyvet. Habár 738 oldalas, unalmasnak egyáltalán nem mondható. Mind a karakterek, mind a gyilkolási módok igen szinesek és változatosak. A gyilkolások részletesen, hihetetlen hidegvérrel vannak szemléltetve, igy nem ajánlom olyan személyeknek, akik nem birják a véres jeleneteket.
A 42 középiskolás közül van, aki úgy döntene, hogy nem vesz részt a játékban, ám végül mindenki kénytelen fegyvert ragadni, hisz a többség mindenre képes, hogy küzdjön a saját életéért; ha kell, a saját osztálytársait pusztitja el. A játék szigorú szabályokkal bir, amelyek betartását egy gombnyomásra robbanó nyakörv biztositja. Nem csak a barátokkal kell megküzdeniük, hanem az éhséggel, az ismeretlen tájjal is…

A könyvből két film is készült(Battle Royale 1.-2.), bár nagy bánatomra, ezek igen pocsékul sikerültek. Mig a könyv középpontjában inkább a gondolatok s párbeszédek állnak, addig a filmben ezt a szerepet a változatos gyilkolás kapta. A szinészek játéka is igénytelen, nem adják vissza a karakterek jellemét, igy nem igazán ajánlom megtekintésre.