Száz év magány
2010 március 14. | Szerző: fullpanic
Szerző: Gabriel Garcia Márquez
Cim: Száz év magány
Mivel oly sok jót hallottam e könyvről, nagy elvárással fogtam bele az olvasásába. Nem kellett volna. Nem azt mondom, hogy csalódás volt számomra ez a szépirodalmi mű, de igazán nem adott semmi olyan pluszt, amit elvártam volna tőle.
A nyelvezete amelett, hogy könnyen olvasható és érthető, rendkivül kifinomult. Ez a regény elsőszámú pozitivuma. Ahogy az ember olvassa a sorokat, szinte gyönyörködteti a rendkivül gazdag szókincs, a szóhasználat. Tehát annak, aki inyenc a könyvek terén, mindenképp megér egy próbát.
Nekem inkább a történet terén nyújtott csalódást. Egy család életét mutatja be, ám ezzel mindent leir: bemutatja az élet nehézségeit, az érzelmek lassú kihunyását, az elmagányosodást, a modern technika átkait, a háború gyötrelmeit. Márquez úgy irta meg ezt a történetet, hogy száz évvel később is ugyanakkora jelentősége legyen a szavaknak, mint a huszadik század közepén. Az események habár olykor kicsit más formában, de ugyanúgy megtörténnek a mai világban. Hisz ez a mű egyik fő gondolata: a világ nem változik, az idő csak körbe jár; a történetek újra és újra megismétlődnek.
Történetünk szinhelye a kolumbiai falucska, a Buendiák által alapitott Macondo. A Buendiák tiszteletreméltó polgárai a helységnek. Szorgalmas, tettrekész család, legalábbis mindaddig, mig Ursula Iguarán képes megállni a két lábán. Ahogy az asszony éveinek száma gyarapszik, úgy dől romlásba a családi ház s maga a család is. Saját elmondása szerint ,,száztizenötödik és a százhuszonkettedik életéve között járhatott”, mikor a halál magával ragadta. Hosszú élete azonban korántsem bizonyult felhőtlennek; a házban felnevelt gyermekek mind eltévedtek valahol az élet útvesztőiben, s nyomorúsággal töltötték éveik nagy részét. A cimben álló ,,magány” szó központi gondolata a regénynek: hiába oly népes a Buendia család, habár fizikailag egymás mellett élnek, lelkileg mérföldekre vannak egymástól.
A regény olvasása közben gyakran felötlött bennem a gondolat, hogy az iró a technikai fejlődést tartja fő ludasnak az emberi életek szerencsétlen alakulásában. Amikor kiépül a vasúti sin Macondóban, az idegenek bevándorlásával felgyorsul a romlás mértéke. De hiszen csak felgyorsul, nem megkezdődik. A romlás oka maga az ember, hiszen ahogy a Buendia ház, s környezete, az időjárásnak, s egyéb csapásnak köszönhetően romlásba dől, úgy keseredik meg az emberi lélek is a műben. Ursula megpróbálja feltartóztatni a pusztulást, csakhogy mit tehet olyan emberek ellen, akiket már az sem zavar, ha a szobák falairól málik a vakolat, s a ház minden zugába kis rovarok ásták be magukat? A regény elején leirt ápolt s tiszta házból már – már csak a romjai maradnak.
Márquez nem ad útmutatót, hogyan élje az olvasó az életét, azonban példát mutat arra, hogy mi minden képes megőrjiteni a gondolkodó elmét. Bemutatja az egyének veszteségét, és az élet törékenységét. Hosszan beszélhetnék még e mű szines kidolgozottságáról, de inkább ajánlom elolvasásra. Ne tegyük magasra a mércét; egy könnyed, mesés művel találjuk szembe magunkat, amely azonban sok rejtett gondolattal bir.
Egy asszony élete
2009 szeptember 9. | Szerző: fullpanic
Szerző: Guy de Maupassant
Cim: Egy asszony élete
Maupassant világhirű regényével nyáron ismerkedtem meg; röpke két nap alatt kiolvastam, bár ez nem csoda, hisz Jeanne élete annyira magával ragadó, hogy letehetetlenné teszi a könyvet.
Egyszerű fogalmazásmódban, bölcs gondolatok füzérét, és egy tinédzserlány érett asszonnyá, majd öreg hölgyé való válását tartalmazza a regény. Maupassant Franciaországba repiti az olvasót, de mint mindenütt máshol, ott is hemzsegnek a velejéig romlott emberek. Jeanne szembesül az emberi gonoszsággal, hogy milyen könnyedén bújhat valaki álarc mögé, és tettetheti magát egy kedves, kellemes modorú férjjelöltté.
Tizenéves évei végén megismerkedik a nagy Ő – vel, a számára tökéletes férfival, aki romantikus, türelmes és udvarias. A házasság megkötése után azonban ráébred a lány, hogy az elmúlt hónapok történései csupán szinjáték volt, és a szeretett férfi valójában egy vad, hirtelenharagú, önző elnyomó, akinek csak a pénzre és a kastélyra fájt a foga. Szenved rossz és gyors döntésének következményeitől, miközben sorra hagyják el az emberek, akikben megbizott – van aki árulóvá válik, és van aki a túlvilágra költözik.
Az iró zseniálisan leirja egy asszony fájdalmát, mit a megcsalás, a bántalmazás, megalázás, és az egyetlen örömöt nyújtó személytől való elválás okoz.
Kedvenc idézetem, amely Maupassant kapcsolatokról irt szavai között bújik meg:
,,…két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé.”
Elvész a nyom
2009 szeptember 6. | Szerző: fullpanic
Szerző: Wass Albert
Cim: Elvész a nyom
Habár ,,A funtinelli boszorkány” – t tartják Wass Albert legjobb regényének, én ezt megcáfolva azt mondom, az ,,Elvész a nyom” egyszerűen verhetetlen!
Wass Alberttel kapcsolatban általában a székely históriák, és a székely nyelvezetben megirt történetek jutnak az ember eszébe. Ez a regény azonban különbözik az imént leirtaktól.
Hat ember életét meséli el a könyv – szerencséjüket, hibáikat, tévedéseiket, örömüket. Hat szines sors, melyek elénk tárulása közben, többször is felötlik az emberben a gondolat, hogy egy olyan iró könyvét tartja a kezében, aki hosszú élete során valóban képes volt belelátni az emberi lélek legmélyére.
A könnyed stilus, az izgalmas emberi történetek letehetetlenné teszik a regényt, melyben végig ott húzodik egy könnyed fonál, amelyen szakadatlanul függ a kérdés: Van – e cél, amelyet el kell érnie az embernek az életében? Erre a kérdésre kutatja a választ egy pap, aki úgy dönt, hogy egy beszélgetés erejére ismét összeboronálja az egy csoda folytán megmenekült egykori diákcsoportot. Ennek a halál torkából megmenekült, hat, immár felnőtt férfi embernek a történetét ismerheti meg az olvasó, és a könyv zseniális zárásával talán még választ is kap az élet nagy kérdésére.
A felolvasó
2009 szeptember 5. | Szerző: fullpanic
Szerző: Bernhard Schlink
Cim: A felolvasó
Kate Winslet végre megkapta a régóta vágyott Oscar bácsit, “A felolvasó” – ban nyújtott alakitásáért. Hanna karakterét valóban nem túl egyszerű eljátszani, hisz a magát erősnek és magabiztosnak mutató nő, súlyos önbizalomhiányban szenved; súlyos titka miatt alcsonyabbrendűnek tartja magát a többi embernél.
A felolvasó nem csak egy fiatal srác első szerelmi történetét ossza meg velünk, hanem felveti a kérdést, hogy mi az a határ, amelyen belül vállalnia kell az embernek a felelősséget.
Michael Berg szinte gyerekként ismerkedik meg első barátnőjével, a nála több mint tiz évvel idősebb Hannával, akivel szenvedélyes kapcsolatot folytatnak; őt idézve, a kapcsolat elején kölcsönösen kihasználták egymást, ám később megtanulták, hogyan billentsék nagyjából egyensúlyba a kéréseket, vágyakat. A kapcsolat szomorú véget ér, ám a szakitást nehezen feldolgozó Michaelnek nem ez volt az utolsó alkalma, hogy találkozott a nővel. Egyetemista korában – jogot tanul – pereken vesz részt, és egy ilyen alkalommal az egyik vádlott személyében felismeri Hannát. Súlyos a vád: náci koncentrációs tábor felügyelőnőjeként egy csapat zsidó nőt szándékosan hagyott a tűz martalékává válni, egy templom kigyulladásakor. Azt állitja, csak parancsot követett; de ez vajon felmenti – e a felelősség alól? Volt – e vajon más lehetősége is, amellyel megmenthette volna a csapatnyi nőt, vagy ezzel a saját életét sodorta volna veszélybe?
Háborúban mindent szabad?
Egy könyv a náci borzalmakról, de leginkább az első szerelemről, az ember megvezetéséről, primitivitásáról és a felelősség – vállalásról és – vonásról.
A rózsa neve
2007 június 29. | Szerző: fullpanic
Szerző: Umberto Eco
Cim: A rózsa neve
Korhatár: 16
Vala egy apátság, melyben szörnyű gyilkosságot véltek felfedezni. Ha más nem, hát Vilmos testvér minden bizonnyal képes lesz a rejtély kideritésére, s a gyilkos kézre keritésére.
Csakhogy a rejtély kulcsa egy oly végzetes és titokzatos helyen lappang, mely minden jogtalan betolakodót vasmarokkal űz el. Hát ez vala a könyvtár.
S a rejtély kulcsa e könyvtárban vala, a legtitkosabb, s legjobban őrzött teremben, melyet még nevén szólitani is bűn… finis Africae…
Amikor nekiláttam ennek a könyvnek, fogalmam sem volt még, mekkora fába vágom a fejszémet. Először is: szépirodalmi mű. Másodszor: a középkori 1300-as években játszódik. Harmadszor pedig: mindez egy apátságban.
Az eleinti néha-néha felbukkanó ellenszenvem a könyv irója iránt, hamar abbamaradt, s szinte már faltam az oldalakat, a végére egyre fokozódó izgalmakat.
A könyv tartalma végül is ennyi lenne, de aki nem értette meg ebből a fenti, kicsit elnyűtt szavakból, annak szivesen elmondom érthetőbben is.
A történet elbeszélője nem az iró, hanem egy Adso nevű 18 éves fiúcska(aki immár 80 éves lett, mire leirja az emlékeit), aki ráadásul novicius, vagyis szerzetestanonc. Mesterével, Vilmos atyával vannak úton, s a sors úgy akarja, hogy betérjenek egy hegyen elterülő hatalmas apátságba. Az apát hamar a tudtukra adja, hogy gyilkosság történt, és nagyon szeretné, ha Vilmos testvér, ama hires eszével megfejtené a bűntényt és minél előbb kézre keritené a gyilkost.
Gyilkost?! De hisz nem is történt gyilkosság! Vilmos megnyugtatja efelől az apátot, csakhogy ahogy egyre hullanak továbbra is a szerzetesek, maga az angol ,,okoska” is egyre több kétséget lát ebben.
Ahogy egyre fogynak a lapok, álmokon, és bűnbeeséseken túl, egyre jobban kiviláglik, hogy ez az apátság mégsem olyan szent hely, mint amilyennek látszik…
Bujaság, kapzsiság és irigység-de vajon élhet-e ilyen tulajdonságokkal egy szerzetes?
Ebben az apátságban minden bizonnyal…
Zabhegyező
2007 május 12. | Szerző: fullpanic
Szerző: Jerome David Salinger
Cim: Zabhegyező
Korhatár: –
Egy tizenéves fiú kétségbeesett keresése, hogy végre meglelje helyét a világban…
Általában elolvasom a kötelező olvasmányokat, amelyek a tantervben szerepelnek; egy ilyen nekifutás során ismerkedtem meg ezzel a regénnyel. Mi másról is szólhatna, mint az élet értelméről? Ám itt nem holmi száraz elbeszélésre kell gondolni. Épp ellenkezőleg; ennél pimaszabb megfogalmazásokat még életemben nem olvastam könyv formájában. Minden oldalon legalább tizszer felbukkan ugyanaz a szleng(ha elolvasod, rögtön megtudod, melyikre gondolok), és ha ez még nem lenne elég, egy rakás trágár szót is belecsempészett a szövegbe az iró.
Annak ellenére, hogy szép számmal akad olyan regény/ dráma, amely ugyanezt a fő gondolatot boncolgatja, Salinger regénye annyiban különbözik ezektől, hogy hihetetlen erővel képes magával sodorni az embert a bizonytalanság világába. A kétségbeesés, a bizonytalanság, a hasztalan keresés súlyosságát csak növelik a trágár szavak, szlenges kifejezések. Ehhez a történethez valóban ez a durva nyelvezet szükséges, hogy kellőképpen megragadjon bennünket. Mert itt nem naiv szerelmekről, misztikus rejtélyekről van szó, hanem a mindennapi élet útvesztőjéről, amelyben ezúttal a főszereplő, a fiatal Holden Caulfield tévedt el. Az olvasó végigkisérheti, mint próbál meg hasztalan kitörni e labirintusból, hogyan süpped egyre mélyebbre értetlenségében és kétségbeesésében, mig végül megleli a kiutat, és elfogadja, hogy mégiscsak van valami, mi ehhez a világhoz köti…
Urak és játékosok
2007 április 30. | Szerző: fullpanic
Szerző: Joanne Harris
Cim: Urak és játékosok
Korhatár: –
Mindenki volt már egyszer diák; egy szerencsésebb, vagy egy kevésbé szerencsésebb fajtából.
Mert ugyebár legalább egyszer mindenki vét; a kihágások büntetéssel járnak, és akiknek nem kedvez Fortuna, azt el is kapják.
De mi van, ha mégse? Ha a szigorú tiltás csak egy elnyűtt tábla, és igazából senki sem kaphat rajta?Csakhogy a kihágások ugyanúgy, mint a drog vagy az alkohol, szenvedéllyé válhatnak. Egy idő után már semmi sem számit. Minél nagyobb bajt csinálsz, annál jobban élvezed…
Történetünk szinhelye a St. Oswald fiúgimnázium. Egyszerre fut a múlt és a jelen cselekménye, fejezetenként váltva egymást, melyekben lassanként kibontakozik egy barátságra és szeretetre éhes gyerek ,,játéka”, és egy veterán tanár, Mr. Straitley mindennapjai. Az iró a múltba csal bennünket, hogy megérthessük a jelen cselekedeteit. Hogy megérthessük egy bosszúra éhes, újonc tanár gondolatmenetét…
Miközben bepillantást nyerhetünk egy szigorú gimnázium hétköznapjaiba, megismerkedünk egyik főszereplőnkkel, Pinchbeck – kel, és annak a rajongásig, sőt még annál jóval tovább is szeretett barátjával, Leon – nal. Ám barátságuk egy igen nagy hazugságon alapszik, amely történetük tragédiájához vezet, amit azonban Pinchbeck képtelen elfogadni. A baleset egyetlen okozójának Mr. Straitley – t tartja, igy hát sok esztendő után tanárként tér vissza a gimnáziumba, hogy bosszúját beteljesitse…
Ez az a pont, mely összefűzi a jelen és múlt cselekményeit, és már – már brutális kihágásokat visz az unalmas St. Oswaldba…
“Soha nem voltam még olyan iskolában, ahol ne fordult volna elő egy-két jól titkolt szégyenletes esemény: erőszak, zsarnokoskodás, a tanárok befeketítése, kisebb-nagyobb fajsúlyú bűncselekmények, váratlan halálesetek, családi válságok, drog-, ital- vagy szexuális jellegű kihágások. S mindez azért, mert sokan tanulnak és élnek az iskola falai között, és az iskolaév során van, hogy magasra csap a nyugtalanság, tombolnak a hormonok, meg kell küzdeni a ránk nehezedő nyomással, a bizonytalansággal, a vizsgák miatti szorongással, a vad lelkesedéssel, a veszélyes kísérletezésekkel vagy a mardosó kétséggel. Az iskoláskor mély nyomokat hagy mindannyiunkban. Abban az életkorban kezdődnek legtovább tartó barátságaink. Akkor ejtik rajtunk a legmélyebb sebeket. És néha történik valami, ami örökre elkísér, amelynek emlékétől nem szabadulunk, és ami évekkel később erőszakos cselekedetbe torkollik.
Ez nem egy igaz történet.
De az is lehetett volna” – Joanne Harris.
Kafka a tengerparton
2007 március 27. | Szerző: fullpanic
Szerző: Murakami Haruki
Cim: Kafka a tengerparton
Korhatár: 16
Hát, azt hiszem most nehéz dolgom van. Murakami olyat alkotott, amit nehéz szavakkal kifejezni-de azért megpróbálom…
A regény Tamura Kafka fejezetével indit. A tinédzserfiú rögvest az olvasó tudtára adja, hogy szökni készül hazulról – szökik a végzete elől. S ha most eszünkbe jut az Oidipusz király, ne is vessük el a dráma történetét, hisz ez tragédia is éppúgy bele van szőve Murakami regényébe. Kafka mindent elkövet, hogy elkerülje végzetét, ám az iró úgy szerkesztette a történetet, hogy azt sugallja nekünk: bármit is teszel, bárhová is futsz, egyre közelebb sodródsz a végzetedhez. S ez a fiú esetében is jól megmutatkozik: útja egy időre egy könyvtárban ér véget, ahol különös emberekkel ismerkedik meg. A könyvtáros személyében új barátra lel, ám az ott dolgozó rejtélyes, középkorú nő igen nagy fejtörtést okoz a számára. A fiú még csak nem is sejti, hogy ő a kulcsa saját történetéhez…
Miközben Kafka a felnőttéválás és a bizonytalanság közt sodródik, megismerkedünk a történet másik szálával is, melyet Nakata, az öregember visz előre. Az útja egy macska megkeresésével kezdődött – tudniillik ő ért a macskák nyelvén – , ám egy váratlan fordulat őt is kizökkentette mindennapjaiból. E két személy sodródását követhetjük nyomon, mig nem elérkeznek a végzetükhöz…
A regény alapja egy japán fiú felnőttéválása, ám Murakami annyi misztikumot és rejtélyt csempészett bele, hogy már nem lehet szimplán ekként értelmezni. A valóság oly módon összekeveredik a fikcióval, hogy lehetetlen őket szétválasztani… Néhány titok megfejtése az olvasóra marad, éppen ezért is ajánlatos többször is nekifogni a könyvnek.
És egy pár kritika a végére:
,,Murakami bármit, bárkitől kölcsön vesz – Szophoklésztól, a horrorfilmekből, a japán képregényből vagy akár a kérészéletű filmgiccsekből…Az egyveleget az ő varázslatos, igéző, ütős és érzékeny stílusa tartja össze. Miután elolvastam Kafka a tengerpartont, úgy éreztem, mintha egy nagy álomból ébrednék: semmi sem változott, de az egész világ valahogy másként fest.”
Malcolm Jones, Newsweek
Murakami ezzel a regényével is elbűvöl, meghökkent, szórakoztat és elgondolkodtat.
„A Kafka a tengerparton letehetetlen olvasmány és ellenállhatatlan metafizikai mákony.”
John Updike, The New Yorker
„Mann, Camu, Borges, García Márquez – kevés íróval lehetne folytatni a zseniális névsort, de Murakami megérdemli, hogy oda kerüljön a neve… Nagy mókamester, igazi világklasszis.”
Alan Cheuse, Chicago Tribune
„A felelősség az álmoknál kezdődik. Ahol nincs képzelőerő, ott nem jön létre felelősségérzet.”
Murakami 1949-ben született, Tokióban. Világszerte ismertek a könyvei, sőt, szülőhazájában egyszerűen odavannak érte a fiatalok. De azt hiszem ez nem csoda…
Száll a kakukk fészkére
2007 március 24. | Szerző: fullpanic
Szerző: Ken Kesey
Cim: Száll a kakukk fészkére
Korhatár: –
Ki ne hallott volna már erről a cimről? Ha nem is könyv formájában, de filmként már biztosan találkoztunk vele. Jack Nicholson főszereplésével, ez a mű nemrégiben bekerült a húsz legjobb film közé, melyet az Amerikai Film Intézet állitott össze.
Új ,,tag” érkezik az elmegyógyintézetbe, méghozzá név szerint az életvidám és tettre kész Randle Patrick McMurphy. Már a kinézetével (nagy darab, vörös haj) feltűnést kelt, s a nővéreket óvatosságra inti – nem sokkal később bebizonyosodik, hogy joggal… McMurphy ott húzza keresztbe a nővérek – főként a főnővér – számitásait, ahol csak tudja; a betegek közös beszélgetésén rendszeresen magára vonja az orvos és a nővérek figyelmét: hol csipős megjegyzéseivel, hol hirtelen támadt ötleteivel. Eleinte csak kártyapartikat szervez, fogadóirodákat üzemel, ám ahogy egyre fogynak a lapok, úgy fajulnak el egyre inkább a szabályszegések…
McMurphy megtanitja társainak, hogy csak és kizárólag egymásra számithatnak, igy a spicliskedések hamar véget érnek, ami még inkább megharagitja a Főnénit. Háborút indit az új beteg ellen, csakhogy mig neki igen sok eszköz áll a rendelkezésére, addig McMurphy csak éles nyelvére és társai rokonszenvére számithat.
A regény különlegessége, hogy a történteket egy beteg szemszögéből követhetjük nyomon, ami eleinte számomra elég zavaró volt ,,érdekes” képzelgései miatt, ám idővel megszokja az olvasó, s igy csak még inkább emeli a regény szinvonalát.
A filmváltozat hihetetlenül jól sikerült Jack Nocholsonnak hála, ám még igy sem ér a regényváltozat nyomába. Ha könyvformátumban ismerkedünk meg a történettel, a szereplőket sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz, hisz a film sajnos sok kisebb, ám jelentős jelenetet kihagyott.
Az alkimista
2010 március 23. | Szerző: fullpanic
Szerző: Paulo Coelho
Cim: Az alkimista
Ez a regény tette egyszer s mindenkorra ismertté Paulo Coelho nevét. Röviden jellemezve egy, kicsit az Ezeregyéjszakára emlékeztető, mesésen előadott, ám filozofikus tartalommal rendelkező történet.
nyújtó, ám biztos helyzetét, pásztori életét, egy olyan álomért, mely igen elérhetetlennek tűnik. Andalúziából hosszú út vezet a sivatagon keresztül a piramisokhoz, ám Santiago, némi bátoritás után mégis úgy dönt, hogy mindent feltesz egy lapra, csakhogy beteljesitse Személyes Történetét. A mindentudó király, kit a gondviselés Santiago útjába terel, e szavakkal bátoritja a fiút: ,,…egy bizonyos pillanatában elveszitjük uralmunkat életünk fölött, amely igy a sors kezébe kerül. Ez a legnagyobb hazugság a világon.” Tehát életünk alakulásáért csak és kizárólag mi vagyunk a felelősek. Santiago, felbuzdulva a hallottakon nekivág a hosszú útnak, melyet rabló, üvegárus, egy gyönyörű lány és egy alkimista keresztez.
Főszereplőnket Santiagónak hivják, aki pásztorként tevékenykedik a nagyvilágban. Ám egy éjszaka kétszer is megjelenik egy álom, mely azt sugallja neki, hogy menjen az egyiptomi piramisokhoz, ahol mesés kincsekre tehet szert. Santiagó szive ekkor nyugtalankodni kezd; vajon megéri – e kockára tenni a kevesebb boldogságot
Egy gyönyörű, mesés történet, melynek párbeszédei tanácsként szolgálnak az élet útvesztőiben, és egy bámulatos és töretlen akarattal rendelkező fiatal fiú, aki elhatározta, hogy bármi is történjék, a szivére hallgatva megleli a kincsét…
Egyik kedvenc idézetem a műből: ,,…az emberek nem az ismretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszitjük, amink van, legyen az az életünk, vagy a földünk.”
E félelem legyűrését követhetjük nyomon a regényt olvasva.
További idézetek:
,,Félek, hogy ha megvalósitanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (…) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.”
,,Ekkor hirtelen úgy tűnt, hogy megtorpant az idő, és a fiú előtt mintha teljes valójában megjelent volna a Világlélek. Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere a szivével megért. Ez a szerelem, olyasvalami, ami régebbi, mint maguk az emberek és a sivatag, de ami mindig újból ugyanazzal az erővel jelenik meg, ha valahol két szempár, akárcsak itt a kútnál, találkozik.”
Oldal ajánlása emailben
X